Eláztam.
Nem nagyon, de vizesre.
Jó vizesre. Azért jó vizesre, mert a víz az jó.
Sőt! A víz az nagyon jó, úgyhogy most nagyon jó vizes vagyok.

Az elázási szakasz felénél kiderült, hogy drazséfüggő vagyok.
Most is itt lapul a zsebemben egy csomag csokis drazsé.
És ez minden nap így van már.
A táskám alján is drazsék vannak. Kigurultak egyszer a zacskóból..
Mindenhol, mindenhol csak drazsék, drazsék..
hol színesek, hol barnák, hol egészen kicsik, hol pedig egészen nagyok, de drazsék
Szeretem őket.

Rókával álmodtam.
Róka lesz ugyanis a jövendőbeli kutyám neve.
Álmomban kicsi, barna és “persze” tacskó volt róka.
És -nem tudom miért, de- szomorú volt.
Eddig ez nem bántott, de most igen. Most kicsit.
Nagyon várom már Rókát.
És nagyon szeretem is.
Pedig még nem is ismerem.. még nincs is.
Még nem is több mint egy álom, vagy mint egy kitalálás, egy ötlet, egy terv, egy, egy, egy.. nagyon jó kis terv!
Nagyon várom már!
Ó
De buta vagyok.. azt írtam, hogy még nincs is.
Pedig valahol már ő már lehet, hogy van.
Ó, milyen lehet?
vajon…
15:49

Lecseréltem a szakdolgozatíró piros mappámat egy szép mély zöldre.
Jó döntés volt.
Sokkal nyugodtabb vagyok.
16:05

Estizene

03:28

CSimpi

Nem tudom hány darabos puzzle-t lehetne belőlem készíteni, de az elmúlt napok azt bizonyítják, hogy sok sok sok ezer…
Ilyen sok darabra hullottam ugyanis.
Azt hiszem elfáradtam. Olyan kicsi vagyok én ehez a nagy világhoz.
Három helyen lakom egyszerre és ez még csak az alsó határ..
Meg a hónapok óta pihenőnap nélküli magaviselet sem segít az összeszedettségben.. meg még sok hasonló mindennel vígasztalom magam.
Mert az elmúlt napok azt bizonyítják, hogy bizony energia fogyatkozás történik bennem.
Néha nagyonsok van, általában csak sok van, most viszont semennyi sincs.
A héten elhagytam a telefonomat.
Nagyon rossz volt.
Aztán azóta azt sem tudom, hogy mennyi az idő. De soha, teljesen és egyáltalán nem.
Ma reggel is felkeltem és megtippeltem, hogy 10 óra van. És ahoz tartottam magam. Egészen addig, amíg rájöttem, hogy mivan ha már dél van?!?!? Vagy mi van ha még később?!?!?
Ekkor bekapcsoltam a rádiót..
3/4 8 volt. Megnyugodtam, hogy nem illant el a nap túl észrevétlenül.
Akkor még nem sejtettem, hogy talán jobb lett volna…
Merthát igazán.
Nem, nem akarom fényezni a lúzerságomat, de ez a nap elég tartalmas volt e téren.
Például 3 x mentem haza a főiskoláról, mert mindig otthonhagytam valamit, ami feltétlenül kellet..
Aztán sokat dolgoztam egy beadandó nyavaján, aminek a felét ki is nyomtattam, a másik felét elfeljetettem. Akkor megint haza az anyagért, begépelés, elmentés, futás kinyomtatni és akkor szégyenkezés amiatt, hogy amit ki akarok nyomtatni, az valójában nem is lett elmentve.. azt a lépést nyilván kifelejtette a kis szétszórt lány…
Aztán gondoltam, nincs mit tenni, el kell fogadni és le kell szarni.
Hazamentem. Azazhogy az albérletbe, hogy aztán hazautazhassak (ide ahol most vagyok). Így is történt. Csak nem ilyen egyszerűen.
Eljutottam az albérletig.
Ott beakartam vinni a biciklimet a tárolóba, de kiderült, hogy elhagytam azt az egyetlen kucsot… Hát akkor vissza. keresés. kérdezgetés. körbejárás. leszarás. vissza. liftezés biciklivel a 6-ra. lakásban elhelyezés. összepakolás-indulás.
Aztán nagyon sok nagyon nehéz csomagokkal feldíszítve elindultam a megállóba. Sok idő eltelt, jött egy 14-es busz. Örültem. Végre jött és végre örültem. Felszállás-jegylyukasztás. 1 megálló után ráébredés, hogy a diákigazolványom ott mardt az albérletben.
Leszáltam, nem hittem el, nagyon nem hittem el, nagyon nehéz volt a sok szar csomag, de legalább már egy megállóval messzebb is kerültem :)
Na séta vissza.
Ekkor már végképp egyáltalán nem tudtam, hogy hány óra lehet.. de egyáltalán. Tippem sem volt.
Az emberekhez nem akartam szólni.. kérdezni.. gondoltam úgyis mindegy :)
Nagynehezen lekeveredtem a vasútállomásra, ahol meglepődtem, hogy mennyi idő eltelt..
Viszont nem kellett sokat várnom.
Annyira nem kellett sokat várnom, hogy keveset kellett.
És ennyi.
Végetért a történet.
Csak annyit hallgattam el, hogy még a vonatról leszálláskor nekirántottam a homlokomnak az ajtót.
Nagyon fájt és ciki is volt, de túléltem.
Most pedig kipihenem magamból ezt a …
ide most Zsuzsit idézem.. Ő nemrég így fogalmazott a mai napommal kapcsolatban:
“Ó te szerencsétlenségnek gyermeke!
Aludd ki magad,mert elhgyod a szemgolyód is”
Most pedig ennek fényében cselekszem.
Elvégre holnap újra Wellness.. holnapra újra embernek kell lennem.
Hogy leszek így bulifőnök? Hogy leszek így kapitány??? :D 

Örülök, hogy nem csak nekem tetszik az új blog!! :)
Olyan jó, hogy képeket is mutogathatok már :):):)
Így sokkal jobb.
Ezúton is köszönet érte a kis Csimpi kapitánynak, hogy ezt lehetővé tette!! ::)
Akármit meglátok nem kell körülményesen szavakkal körülírni bemutatni.. egyszerűen csak katt, lefotózom aztán mutatom. Ez lesz. :)
13:32

Különben nagy öröm van itt bennem most.
Iskolai jajj de jó féle örülés.
5- ös lett a záró tanításom.
Nem kell több óratervet írnom, nem kell többet! Nem kell többet!! Nem kelll többbbet!!!!!!!
Hihetetlen ez.
Ez is :)
Csak jönne már Zsuzsi, hogy kiszabaduljunk bárhová.
Most éppen oda vágyom. :)
Jajj olyan olyan jó.
Nagyon.
El sem bírok ezzel a megölelném a világot érzéssel..
Megyek is és a nyakába ugrok az első járókelőnek :)
(vicceltem)
13:37

Az e heti wellness is végetért. Vidám volt :) nagyon vidám…
Nézzétek csak:

ennyire :)
Hangulatunk teljében mulattunk egy szemétkupacon.
Szeretjük a lomokat, kacatokat. Leginkább én.
Találtam is egy szép piros képkeretet, amibe rögtön beleképzeltem magamat és a várost. Meg is mutatom, hogyan!

Aztán most, hogy így már tudok képet is beilleszteni, gyorsan utazzunk vissza egy héttel ezelőttre.
Merthogy akkor voltunk békejelezni.. fáklyákkal.
Így:

  hihi

Jó idő! tavasz! fények! melegség!
szeretem! szeretem! Jajj de szeretem én ezt :)

Különben most éppen a főiskola könyvtárában vagyok.
Becsempésztem egy csomag Francia drazsét, és azt eszegetem titokban..
most épp egy rózsaszínt és egy fehéret..
11:42

Gyönyörű ez a reggel.
Legszívesebben egész nap csak kint cirkálnék valahol a szabadban. Mondjuk a sóstói erdő éppen megfelelő lenne egy átbiciklizésre a tóig és ott éppen jó lenne egy kis semmittevés a tóparton, egy kis üldögélés, rágcsálás, nézelődés, olvasgatás, meg ilyesmi… ezek éppen jók lennének….

Különben bolondok napja van.
BOLDOG NAPOT BOLONDOK!
9:03

Korán ébredés van.
Ez kicsit megvisel a későn hazaérkezés és a pár órával ezelőtti lefekvés után.
De nem nyígok.

Odakint verőfényes napsütés van.
Nálam meg leengedett redőny.
Visznt voltam már lenn kávéért és vidáman dideregve tapasztaltam, hogy fények! fények! napsugarak!! mindennütt!!
Hát itt van végre!!!
Engedjük be a tavaszt!
Én máris kifényesítem a szobám.. és máris kieresztem a telet. Meg akkor már csak úgy az ébredés kedvéért az éjszakát is.
Nem szeretnék álmosan utazni.
Megint végig álmoskodni a két órás utat… hm, na nem.
Akkor inkább felébredek és eldöntöm, hogy legyen ma nappal!

A hétvége különben ismét érdekesen alakult.
Nem volt olyan jó fajta érdekes mint máskor, de szerencsére nem is fulladt elkeseredésbe. Hála a Határ utcának és a megszületett új dalnak/daloknak.
Mindig örömmel vesszük a születést.
Egész hétvégén terhesek voltunk a kis “gond”- dal, aztán vasárnap megszületett!
Nagyon gyors és könnyű szülés volt. :DD
Ő az új kedvenc dalunk. Szeretjük, nevelgetjük…
na. elég groteszk kis reggelt rittyentettem a fejembe.
És mennyire rossz ez a mondat.. grr a hideg is kiráz tőle..
De már elindult a lavina.
Újra meg sem állnak a gondolatok a fejemben…
… és csak tekeregnek, kanyarognak, kuszálódnak…
Igen. Most már biztosan felébredtem.
Kezdődhet a hét. :)
Boldog hetet emberek!
Ünnepeljük a hét fő napját…
hm.. de rossz. Úgy látom ez a szóviccek napja lesz.
De még az is lehet, hogy a szóviccek hete…
Kicsit attól is lehet tartani, hogy a rossz szóviccek hete.
Na majd meglátjuk.
Mindenesetre a viszont látásra!
7:12

Csütörtök van. Már megint.

A hetek munkanapját nézve még csak szerda, így kicsit csalóka a dolog, de annál jobb.

Hétvégi önpusztításunkat szokás szerint próbával kezdjük az osztályfőnökünknél, 21:55-kor, majd másnap 00:30-kor hagyjuk abba azt. Persze…

Azóta eltelt egy nap, vagyis egy kevés.

Direkt írok ide, mert folytatom a tegnapit.Túlestünk a fentebb leírtakon, egész durván.

A próbánk most nem volt jó, nem voltunk formában, összhangban, de van ilyen is. Kis beszélgetés  (meg ami ilyenkor történni szokott) után végülis elhatároztuk, hogy jammelünk egyet. Ez úgy történt, hogy kancsi fejjel ültem Levi mellett,  és feltettem neki a kérdést:

- Nem zenélünk?

Ő pedig nagyon hülyén nézett rám, majd ezt reagálta:

- Ezt pont tőlem kérdezed?

Nem értettem. Ő ezt látta, így érezte, hogy ezt most el kell nekem magyaráznia eképpen:

- Mindketten dobosok vagyunk…

Jó.. leesett nekem a tantusz, hogy mi a baja, és örültem is valahol, hogy nem én voltam értelmetlen, hanem ő volt kreativitásának hiányában, gondoltam, segítek rajta:

- Te dobolsz, én meg ütöm a darbukát, vagy ilyesmi….

Ekkor láttam rajta, hogy megcsillant az értelem a fejében, SŐT tovább is görgette a dolgot:

- Jaa.. úgy más.. de .. te tudsz basszus gitározni is nem?

Na ez az én agyamban nem szikrát jelentett, hanem valóságos tüzijáték durrongott szerteszéjjel az elmémben. Beindult a fantázia.

Az ötletet felvetettem Pernye apánknak, kicsit csodálkozva nézett, majd belevágtunk.

Összedugványoltuk a cuccokat, és elkezdünk Jammelni.

Rólam két dolog derült ki:

1. Nem leszek basszusgitár virtuóz

2. Kurva jól áll nekem a hangszer ( Jenny lefényképezte, és tényleg jó :D )

Úgyhogy jól el is terveztük ( ez már ma reggel volt ), hogy törlünk minden fotót az iwiwes adatlapról, és én leszek mindenki a zenekarban ( persze a nevek nem változnak ).

Mikor kizenéltük magunkból aminek ki kellett jönnie, kis üldögélés álldogálás, pakolászás után elindultunk a Filterbe.

Na azz volt még a fasza :))) Soha életemben nem ittam fele ennyi tekilát sem összesen, mint most egy este alatt. Nekem nagyon érdekes az az ital, minél többet gurítottam le, annál józanabbnak, és álmosabbnak éreztem magam. Nem is értem miért.

Ugribugriztunk, táncikáltunk, bár nem volt semmi igazán jó zene, amit én szeretek, de seban elég jó volt.

Jenny a két kulyon között végigcseverészte az estét, részegedtünk nevetgéltünk, és egyszercsak szóltak h záróra van.

Ekkor szépen, jó fogyasztóhoz híven szedelőzködni kezdtünk. Az este folyamán kibukott, hogy szegény Levi a kocsmából megy egyenesen dolgozni, megkért, hogy hagy fürödjön meg nálunk, így meg kellett várnunk őt is.

Jenny még szépen elmagyarázta hajnalban a biztonsági őr srácnak, hogy tudunk csendben várni, és hogy még ő beszél hangosan nem mi, akikre rászólt. Szerintem örökre megjegyzett minket, ha eddig nem is sikerült. ( Bár a borainkról beazonosíthatott )

Ma folyt köv.

Most meló, ülés, állás, nézés, írás, olvasás 21:00-ig. Utána ivás, zenélés, táncikálás, remélhetőleg hajnalig.

Véget ért a zenekar e heti wellness hétvégéje..
Így hívjuk ugyanis ezeket a napokat.
Na igen.. ezek a napok.
Ezek a napok mindig hihetetlenek. Olyan… olyan.. jók!!!
A wellness hétvége pedig annyit jelent nálunk, hogy folyamatos (éjszakai) próba napokig, meg aztán.. tánc, sör, tánc, bor, tánc, jeger, tánc, tánc, tánc, nevetés, móka -kacagás…
(szinte csak alvásra nem marad idő)

Született egy új dal is, ami rögvest a kedvencünkké vált.
Nekem mindenképpen..
Az a címe, hogy Fagyizó. Legközelebbi koncerten szerintem már biztos játsszuk is.. :) Dejó! :)
22:59