Üdvözöllek a nyugalom szigetén, a tegnapomban!
Itt most nem sok mindent tehetsz, remélem nem baj.
Hát persze hogy nem baj. :)
A mai nap különleges. Az a különlegessége, hogy csendes.
Lecsendesedés, letisztultság, kicsit kiüresedés, már már harmónia..
Ma a rossz álmok ellenére nem lett zaklatott a levegő, ma nyugalom van.
Ma semmi nem történik kényszerből, ma minden zökkenőmentes.
Ma finom a kávé és ma jól esik a tél. Jól esik a 6 réteg ruha, a legéletveszélyesebb hidegre készített eszkimó cipő és jól esik a farmer. Kesztyű nem kell.
A séta is feltölt, az emberek fel sem tűnnek, a zebránál rögtön zöldre vált a lámpa..
Ma nincs rohanás és elkésés sem, ma még reggelihez is van kedv és idő.
A tea jól esik, a terhelő gondolatok elkerülnek.

Erőtlen karok, erőtlen lábak, hideg tél, szavakkal teli fej, üresedő paradicsomleves doboz, zsibbadás.
Várod, hogy teljen a nap, mint ahogy azt is várod, hogy ne haragudj magadra.
Az fontos lenne nagyon. Ha nem haragudnál magadra, akkor talán most nem lennél zaklatott és nem lettél volna tegnap sem az. Ó, a tegnap. Borzasztó voltál, de nem tehetsz róla. Felejtsd is el. Nem számít. De azért tanulj az esetből, máskor kontrolláld a viselkedésedet! Te nem ilyen vagy..
Nade miért is hadoválok itt midenfélékről?!? Csak azért, mert azt remélem, hogy ez segít. Ilyenformán próbálok most segíteni.
Leírhatsz mindent, közben én is kiömlök magamból, mert miért is ne tenném.
Úgy látom romokban heversz újra. Nagyszerű. Visszatérő motívum az életedben. Valamiért bevonzod a lehetetlent, a képtelenséget aminek hatására meghalsz minden nap újra és újra.
Én pedig újfent a lelked szárnyain állok, innen mindent látok, könnyen észreveszlek, úgyhogy figyelj kicsit rám, most elmondom mi van. Szétnyitottalak, nézzünk beléd!
Úgy látom te már nem tudod irányítani a történéseket, teljesen tehetetlen vagy, elvesztél. Ez abszurd.
Valami felettes erő átvette az irányítást és úgy rángat mint egy marionett bábut.. nem is csoda ha szédülsz, nem is csoda hogy ennyire szédülsz.
Mi történhetett.. vajon mi ez az átalakulás?! Hová indultál, hová irányítanak?
Ne hagyd el magad. Próbálj meg ennél erősebb lenni! Képes vagy rá, csak jobban oda kellene figyelned magadra! Attól félek lassan csak árnyék leszel.. a saját árnyékod. Ne engedd! Próbálj meg vigyázni magadra, mint régen!
Régen annyira jól tudtál vigyázni magadra, akkor most miért nem?
Különben rutinos tévelygő vagy, (ezt te is tudod jól) mégis annyira amatőrként éled meg.
Magad ellen irányítod a támadást. Nem kellene.
Szedd már össze magad! Gyerünk! Szedd magad össze! Állj talpra! Úgy szeretném! Úgy szeretnélek újra egyben látni!
Figyelned kell az értékeidre, nem szórhatod a sárba. Vedd magad észre!
És ez egy nagyon fontos mondat: Vedd magad észre!
Ne tűnj el, nem azt kérem, csak ha picit jobban figyelnél, jobbal látnál és akkor talán téged is láthatnának mások. És nem lenne semmi rossz, nem kellene menekülnöd a szavak, arcok, tekintetek, helyzetek vagy akár gondolatok elől.. mert téged ezek kergetnek leginkább. Bántanak a saját gondolataid. Azért bántanak, mert nem figyelsz magadra.
Szegénykém. Elég mélyre csúsztál.. én mindenesetre veled vagyok, vagyis veled próbálok lenni. Figyelemmel kísérlek, vizsgálódok és levonom a következtetést. Ennyi az én szerepem.

Hunyd le a szemed és képzeld el, hogy:
Nem tudod mi a fenn, nem tudod mi a lenn.. tudod, hogy gyorsan, ziláltan kerülsz egyik irányból a másikba.
Nem tudod persze, hogy éppen merre, nincsenek pontok, nincs mihez viszonyítani.. azok már elvesztek.
A stabilitás megszűnt, helyette minden képlékeny lett és lehetetlen. Ez lett az állandó, a jelen ezt a keretet kapta.
És te belehelyezkedsz ebbe a jelenbe és így már te vagy az egyik főszereplő!
A forgatás pedig kezdetét veszi!
Csapó egy! A helyszín adott, a szereplők is jelen, a forgatókönyv még nem íródott meg, a felvétel mégis elindult.
Operatőrök nincsenek, a tudatod rögzít mindent precízen. De ne figyelj rá, mert akkor hirtelen kiesel a szerepedből és ezzel a lendülettel átesel
egy olyan állapotba ahol az alap érzések: a fájdalom, a düh, a harag, és a hányinger.
És te akkor azonnal ki szeretnél kerülni innen valahogy, ki szeretnéd adni magadból a dühöt, a fájdalmat, a félelmet, a maradék érzést, a látszatot
és végül a hányingert is..
meg akarnád írni, ki akarnád találni a forgaókönyvet.
Először csak halkan, magadnak, aztán súgva a melletted csendben állónak, aztán akárkinek, de azt már hangosan.. üvöltve.
Mert már nem tudnád másképp.. mert egyszerűen már nem tudnád másképp.
és aztán mégis.. de mindegy, mert erre nincs időd, erről már lemaradtál! A jelenet halad és te vagy a főszereplő!
Kérelek kerülj képbe! Látlak, itt vagy, ez nagyszerű.
Az idő telik telik, a mutató pörög körbe, körbe, mindig ugyanabba az irányba, majd vissza és ezzel minden.. ezzel minden megtört.
Az idő ismétli önmagát, az idő visszafelé pörög, majd újra előre, de az ismétlés már torz.. túl sok a jelenben az effekt.. kevés a tiszta kép
egymásra zúdulnak a téged leginkább ölelő majd bántó saját érzéseid és észreveszed, hogy valójában a pokolban vagy!
Egy pillanatra megijedsz, megcsíped magad  hátha csak álom, de nem ébredsz fel, ebből hiszed el, hogy ébren vagy..
És felemeled a fejed, majd lehajtod, egyszerre bizonytalan vagy és magabiztos, szemlélődni vágyó főszereplő, aki nem tudja merre tart, csak halad
egy irányba és közben nem tud semmire figyelni, annyira aktívan érez…
és ez nyugtat. Tudod, hogy ha érzel, az jó.
Nyugtat, ha őszintén érzel! Az tudod, hogy felment és védőkabátot jelent még a pokolban is és semmi nem bánthat, mert érzel! És ez véd! Ez megóv!
Úgy gondolod, hogy ez valóban tisztán tart téged bármilyen rémképek között is vagy magadban.
Ha az érzés létezik és valódi, akkor nem számít a körülmény.. -gondolod te az egyik pillanatban. De ez a történet nem ilyen egyszerű..
A pillanatok hamar megszűnnek, gyorsan cserélődnek, alig, hogy észreveszed az egyiket, ráhull a következő -> a legkellemesebbre a legborzasztóbb..
És te most megijedsz, már félsz. Félsz mert arra gondolsz, hogy mi van ha  semmi elnézhető körülményt nem ad ha érzel?!?
Na akkor mi van?! És mi lesz veled itt a pokolban a védőkabát nélkül?! hm?!?
Különben is mi van veled?! Szerelmes vagy?!? éppen te és éppen itt?!? Jobb nem jutott eszedbe?
És a kérdések csak kavarognak benned: És akkor mi van ha csak te érzed? Mi van ha csak te látod?
Mi van akkor ha ez áltatás? Egy buta kis gonosz tréfa.. hiszen a pokol a helyszín.. És te itt álmokat szősz?! És boldog vagy vele..
De ez hogy lehet?! Hogyan lehet?!?
Mégis mit vársz?! Mire vársz?! zűrzavar. Nem tudod, hogy kerültél ide, de itt vagy. És ez jó. Vagy nem az? ..annak érzed.
Van egyáltalán különbség jó és rossz között?!? Tőlem ne kérj tanácsot.. hozz egy döntést!
És akkor most kis szünet. Tartsunk egy kis szünetet, mielőtt belehalunk.. én a mesébe, te a szereplésbe.
Vegyünk két nagy levegőt, egy ideig tartsuk benn, fújjuk ki, érezzük, hogy élünk és..
Csapó kettő!
Nincs megállás. Ez is csak a látszat volt, egy eltévedt gondolat egy kisablak a pokol falán.
De mi a valóság? És mi a valótlanság?! Mi igaz és mi nem?!? Ez meg miféle történet?! Mit érzel? Mit látsz?!
..most már utálod, hogy itt vagy, hogy elmentél, hogy ott voltál..
Utáltad látni a valóságot.
És itt kimaradt néhány képkocka.. látod? már múlt időben beszélsz. Teljes képzavar.
Te most azt hiszed, hogy valami történt veled és tudod is, hogy mi de nem tudod meghatározni.
Viszont igazán szánod már az elképzeléseidet, a  hiszékeny hazugságodat.
Mert ez áltatás volt. Önáltatás.
És ezt most is érzed. Persze azt ami fájdalmas.. mert még a pokolban vagy, itt minden csak árthat nem érted?!?!?
Ébresztő! Gyerünk, gyerünk ébredj fel, mert megbolondulsz!!! Rémálom nem érted?!?!
Rázd föl magad! Nyisd ki a szemed!
.. persze még nem tudod, még nem tudom ..
De tudod mit?! Lélekben készülj a felkelésre.
Még nem kell felkelned, de szoktasd magad a gondolathoz!
Arra gondolsz, hogy nem látsz. Az igazságot -egészen eddig- úgy kerülted ki, hogy azt hitted butaság az, amire nem szeretnél/nem bírsz/képtelen vagy gondolni.
De nem találod már.
És te mindent éreztél! Mindig mindent tudtál! A jó ott volt benned mindvégig, de vedd észre, hogy a helyszín a pokol.. képtelen voltál rajta felül emelkedni,
ehhez kevés volt az erőd, most már beláthatod.
Volt olyan, igen.. többször is megérkeztél haza lélekben.. és ott nem voltál már zaklatott, keserű.
De ez csak egy újabb kis ablak volt a rémálmodban, amin éppen csak kipillantottál és elengedtél mindent! Mindent, mindent!
Nem tudtad persze, hogy mennyi időre, most sem tudod.. talán örökre.. de ettől azért félsz. Rossz érzés. Tudod? Tudom.
És ez az a pillanat amikor már azt érzed, hogy el kellene aludnod.. nem maradhatsz ébren.. nem bírod tovább, annyira félsz a tudattól,
hogy már csak tudattalanul vagy képes létezni..
És el akarsz aludni, el akarsz aludni, azt hiszed az alvás a kiút a pokolból, a sötét alagútból..
és már látod is a végét, mintha egy kis fény már pislákolna, el is indultál..
És akkor a nem létező szerelmedre gondolsz, látod ahogy mást ölel éppen..
és te nem feledkezel féltékenységbe, csak méylen elszomorodsz mert rájössz, hogy ő valójában eddig is azt tette
te is más vagy, így neki talán mindegy is, és haladsz tovább egyedül
..nem vagy már ugyanaz persze. Rájössz, hogy megváltoztál.
de nincs erőd már ezzel foglalkozni, kimerültél. Magadban persze mondogatod, hogy Nekem ennél erősebbnek kell lennem! Nekem ennél erősebbnek kell lennem!
…lassan elgyengülsz, lassan elhalkulsz, úgy érzed szépen elalszol ahogy tervezted, de helyette felébredsz.
Libabőr az egész testeden, könnyek a szemedben, még kicsit remegsz és próbálod megfejteni, feldolgozni az álmot..
A fantáziád alaposan meghatározott! De kit is? Téged?! Vagy engem?!?
…mindenesetre én nem merek elaludni többé…

“Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. (…) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.”

Romokban hever az élet, akár merre nézek haldoklanak az élőlények.
Nincs már tisztaság, ne is beszéljünk róla.. megfonnyad a gyümölcs,  mielőtt megérett volna.
Felgyorsult ritmusok, keveredett gének, elfelejtett terek, kósza vadregények
sétálnak utcákon, kopognak a cipők, néznek a hídról le a későn érkezők
Valamitől meggörbülhetett a Föld tengelye és eltorzított magán mindent vele
zuhanunk. érted? gyorsan és le. tegyünk egy próbát, fékezzük le??
vagy élvezzük inkább?? játsszunk madarat? én nem tudom mi van a végtelen alatt..

Odakint sötét van, gyönyörű éj.. a város fényei az ég tükörképei.
A vonat ablaka is tükröz: higgadt emberek, csendes gondolatok.
Lassulunk, lassulnak a villany oszlopok.. fények ablakokból, elhaladó vonatból
és egy  állomás.. épp Gödöllőn vagyunk.
Ez az első hely, ahol megnéztem, hogy hol is, s az álló vonatból látok távolabb is:
Lapátos söröző :) ez egy kocsma neve. Vajon ezt csak odaírták részegen vagy van története?

Egy nő pedig most épp figyel.. érdekesnek tart, az időt így üti el. Nem zavar, nem tolakodó. Nem is néz ide, csendes gondolkodó.

Helyszín: busz
Busz helyszíne: autópálya
Autópálya betűje és száma: M3

Lépésben haladunk már jó ideje.. nem tudom mi az akadály.
Odakint nagyon sötét van, annyira, hogy akár csukott szemmel is nézelődhetnék ki az ablakon.
Megtehetném, de mégsem teszem. Nagyszerű. Örülök, hogy mindent megosztok.. :)
Most épp egy CocaCola-s autó mellett állunk. A sofőr unalmában dörzsölgeti a fejét és nem dobol a kezével a kormányon. Pedig megtehetné.
Most kicsit haladunk, így kicsit lemaradtunk az eddig megfigyelt autótól.. de itt egy másik! Egy kisebb autó.
Persze ebbe is bekukkantok: a sofőr szintén unott, á vagyis inkább bárgyú! Lehet, hogy a bárgyú tekintetet a szakmunkás bajúsznak köszönheti, amit az orra alatt visel.. nem tudom pontosan megítélni, mert nem érdekel. újra a CocaCola mobil mellé kerültünk. A helyzet változatlan.
17:28

Éjjel tovább álmodtam a napot.
Reggel nem tudtam, hogy egyáltalán akkor aludtam-e..?!? Aztán gyorsan néztem a telefonom hívás listáját és rá kellett jönnöm, hogy aludtam végig és mindent csak álmodtam…
Néha azt érzem, hogy 2 életet élek. Az egyiket elalvás után, a másikat ébredés után.. aztán egy kis bónusz a kettő átmenetekor.
Semmi nem furcsa, semmi nem meglepő. Elfogadom a történéseket.
Azt is ami megtörténik és azt is ami nem.
Most épp az élet ajándékaként élem meg a homályt, a rengeteget.. Végül is mindegy, hogy ébren vagyok vagy sem. Ami álmomban történik is hatással van rám és néha kevésbé valószínűtlen mint az ébrenlét..
mindenesetre színes. Ha ma nem álmodok, lehet, hogy nem is történik velem semmi. Semmi hatás, semmi érzés..
Persze ez nem így van. Érzések mindig vannak. Ha kell ha nem. Követhetetlen…
Most pedig indulás! Haza utazom!
Ölelés a nagyvilágnak!
15:10

Hazafelé sétáltam éppen a körúton.
Hideg volt. Nagyon persze nem fáztam csak éppen egy kicsit csípte a tél a kezem.
Vadonatúj elméletemnek tettem eleget azzal, hogy nem szálltam fel a villamosra.
Azért nem szálltam fel, mert nem volt muszáj, nem siettem éppen sehová, így inkább sétáltam egy táskával és egy doboz kifacsart gyümölccsel..
Egész jól haladtam.. egészen magammal..
ha piros volt a lámpa megálltam.. másra nem is figyeltem. Nem kellett.
Aztán egyszercsak figyeltem másra is, mert hirtelen kellett.
Váratlanul hozzám szólt egy lány!
Útbaigazítást kért. Igen útbaigazítást és tőlem.
Már majdnem elővettem az ilyen helyzetekben aktuális részemről legőszintébb  “Ne haragudj, fogalmam sincs” mondatot és az ehhez társuló valóságosan sajnálkozó tekintetet amikor is kiderült, hogy nincs rá szükség, mert kivételesen tudom melyik utcát keresi.
Ennek hatására visszafoghatatlan belső öröm indult el ugrándozni bennem, de nem volt időm vele foglalkozni, hiszen éppen útba kellett igazítanom egy embert..
Azt hiszem beszédre nem került sor részemről, de szófoszlányok elhagyták a számat.
Azért mert ő folyamatosan beszélt, elmondta, hogy ő tudja, hogy hová megy csak azt nem tudja, hogy már elhagyta-e az utcát vagy csak még menjen menjen tovább és majd meglátja.. tehát csak az irányban volt bizonytalan. Sajnos.
Én persze megerősítettem, hogy igen igen arra még sokáig és akkor majd egyszercsak…
és akkor nagyon megköszönte és határozott gyors léptekkel haladt tovább vidáman.
Én is haladtam tovább az idegennek háttal ellentétesen, miközben egy térkép nyílt ki a fejemben és mintegy Darts szerűen robbantam bele a fejemben 3D-ben megvalósuló képbe, akkor körvonalazódott ki bennem jelenlegi létezésem helyszíne és az irányok, az utcák, a megállók..
és akkor hirtelen hátra fordultam és mondani akartam, hogy: Nem, nem nem Ne arraaaaa!!!!
De a határozott léptek gyorsan túl messzire vitték a rossz irányba haladót és nem tudtam neki szólni.
És elszomorodtam. Arra gondoltam, hogy szegény.. szegény most jól pórul járt. Rossz felé trappol..
Fogalma sincs arról, hogy ahová ennyire siet onnan épp nagyon gyorsan távolodik.
Ezt mások sem tudták. Talán csak én tudtam az egész világon!
Kár, hogy ismertem az utcát.. ha nem ismerem, akkor csak annyit mondok, hogy: “Ne haragudj, sajnos fogalmam sincs!” tudjátok.. ..és akkor ő megkérdez egy másik embert.
Egy olyat, aki kapásból tudja, hogy hol van.
Egy olyat kellett volna.
Egy olyat aki-teszemazt- egy a Tudod, hogy hol vagy? kérdésre minden esetben igennel tud felelni, nem pedig nemmel.
Talán ezt akkor meg is jegyzem. Legközelebb ha útbaigazítást kérnek tőlem, megkérem a kérdezőt, hogy egy másik kérdéssel kezdje.. egy olyan kérdéssel amit megsúgok, hogy feltehesse.
.. és miután azt tudom felelni, hogy Igen, tudom hol vagyok!.. nos akkor, na akkor, akkor lehet tovább kérdezni! :)
22:52

A közeljövőben a Big Happy Woman Church néhol előfordul majd néhol pedig mégsem. Ahol mégsem, az a Viper Room és amikor nem az nov. 22. (szombat).
Ahol viszont tutira:
- Nov. 29 –> Nyíregyháza! Arsenal! Ingyenes!!
Kapunyitás: 20:00
Váratlan Fordulat -> BHWC -> Jam Session

- Dec 5. Budapest, Gödör:
R33 Fesztivál!! (www.r33.hu)
Péterfy Bori, Korai Öröm, Mr PapaGiorgo, I.O.N., Bijou, Big Happy Woman Church, és még sokan mások. Pontos sorrendet még nem tudni, mi éjfél után leszünk egyszercsak.

- Dec 30. Filter (Bp, VI., Almássy u. 2)  ———> STORNO!!!!
Előszilveszter!
Annow,
K.O.C.,
valami portugál zenekar,
Big Happy Woman Church!!!!
Beugró:600 Ft

A rendezvényeken a megjelenés alkalomhoz illő!!

Gyertek gyertek gyerekek!