Ma van a macskámnak a Szülinévnapja!!!
(Ezúton is köszönet a vendégkönyvben Jankát felköszöntőnek, engem e jeles napra figyelmeztetőnek!!)
Íme az ünnepelt:

Boldog születésnévnapot Janka!!És Boldog szülinapot a macskatestvérnek Félixnek is! Ő is az enyém, csak kicsit másképp.. (szegény)
mijjj mijjjj prrrrr
:DDD
13:28

Államvizsgára próbálok készülni..
már eljutottam odáig, hogy előszedtem régi jegyzeteket és nézegettem őket, váloggattam közülük mi az ami kell.
Aztán leragadtam. Rátaláltam néhány kis papírlapra, papírcafatra..
-és kicsit meghaltam újra-
Néhány éve folyamatosan szerelmes voltam (hosszú) évekig. Ez töltötte ki a napjaimat. Szerelmes voltam reggel, ha korán kellett kelnem, szerelmes voltam ha épp elkéstem egy szemináriumról, szerelmes voltam ha előadáson kellett jegyzetelni.. szerelmes voltam ha esett, ha fújt, ha ettem, ha ittam, szerelmesen hallgattam zenét, szerelmesen bicikliztem, szerelmesen utaztam buszon tömegben, szerelmesen sírdogáltam és szerelmesen szedtem magam össze (vagy szedetük magunkat össze a szintén általában szerelmes zsuzsimmal).. Szerelmes voltam, ha akartam ha nem. De talán leginkább akkor amikor már nagyon nem akartam.
A gondolataim alig mozdultak ki a jó mélyre leásott kis szerelmes világból.
Aztán most találtam néhány irományt amit ilyen állapotban raktam papírra.
Sok ilyen van különben, csak azt hittem, hogy már mindet bedobozoltam. De mégsem…
Idézek belőlük részleteket. Nem is tudom miért.. talán mert olyan aranyos. Nem is, inkább vicces.. á, nem inkább aranyos… nade ezt majd döntsd el te.
Nekem mindenesetre kicsit azért szívszorító. Hát igen. Na lássuk csak, milyen volt régen egy napom (vagyis milyen volt minden napom):

“Minden reggel felkelek. Néha könnyen.. Felkelek és elkezdődik egy újabb nap. Egy újabb nap, amiben sokminden történik.. attól függően, hogy mennyire sokminden tűnik fel belőle..
az idő az telik. Én ezt tudom is.
Meglepődök rendszeresen, naívan az ismeretlentől, talán kicsit félek is az ismerttől. szinte minden nap felbukkan.. ez állandó a sok új dolog között. (…)
A szerelem fogságában megáll az idő.. Telnek a napok.. évek.. /2006 04. 14. 02:14/
Ismét tavasz van.., már nem is téma, hogy egyedül. egy érzés nem változik, sokszor unom már.
Körülöttem persze történik sok minden. Telnek a napok ugyanazzal a monoton változatossággal.
(…)
..egy ideje megállt az idő. látszólag pörög pörög hol gyorsan, hol lassan
néha jó, hogy gyors, néha rossz, hogy lassú
…egyhelyben…
Engedem, hogy így legyen? nem látom értelmét a harcnak ellene. azt sem érzem, hogy ez tehetetlenség”

Hol is? :)
” …. Be is tudom határolni, hogy hol érzem a szerelmet. Valahol a torkomon végig.., vagy inkább kicsit alatta a mellkasomban és egy kicsit a fölött. Pontosan ott. Meg még ha egy kicsit megemelem a fejemet, tehát ha nem teljesen fel, de egy kicsit felfelé nézek, akkor a tarkóm fölött is, a fejemben, közel a hajamhoz. Na még ott is érzem. Azt nem tudom, hogy hol jobb ezt érezni. De ez talán nem is baj.  2006 01. 03. este 7″

Hát igen.. ez is elmúlt.
20:14

Maria Callas a csigám.
Napokig nem voltam a közelében, ő pedig kimászott.
Ismét kimászott az üvegfalak közül a félrecsúszott üvegplafon ajándékaként.
Máskor is volt már így. Callas kimászott és papírt evett. Régebben zöld kartont, most pedig a mittudomén milyen kedvezményre feljogosító Rossman-os kuponomat falta fel. Aztán (gondolom) víz hiányában visszavonult a házába és várt. Ott várakozott a polcomon a könyvek előtt, egy tükör és egy plüss nyúl társaságában.
Még mindig ezt teszi.. szegényke.
Segítek rajta. Megyek adok neki új földet, vizet, uborkát.
Adok neki egy kis életet. Frisset!
11:02

Tegnap felvettünk egy dalt. Végre sikerült időt szakítani rá és végre voltunk annyira fáradtak, hogy ne futamodjunk meg és ne halogassuk tovább.
Még egyelőre nyers, keveretlen, de ahogy elkészül teljesen mutatjuk..
Meglepő lesz.. még mi magunk is meglepődünk és levegő után kapkodva nevetünk és fogjuk a fejünket.. ilyen lett a dal hatása. Minket megölt. Főként a kezdés :) Nade nem árulom el miért. :D
Inkább csak nevetek.
Meg most pihengetek.. hosszú napok vannak a hátam mögött.. meg előttem is :D
20:28

Na tessék.
Nézdd csak meg Miki, mennyi mindenre jó és mennyi mindenre rájön egy macska:

 Mennyire gondolkodó és hasznos:

És milyen felettébb vicces, barátságos jószág:

Mennyire tud élni és milyen szóviccekre képes (ez utóbbit lásd első kocka):

Na?
Ne is mondd.. tudom, most mit érzel..
Mindenképp szükséged van egy ilyenre és mihamarabb..
Hát tudod és is így gondolom.
Szült is neked egyet Janka (igen, igen a csodaszép cicalány..).
Talán még nem késő érte Jennynél jelentkezned.
Talán..
:)
21:43

Későn kelés, fáradt dél. Kipihenhető vajon ez a hétvége? :)
Attól tartok igen, csak nehezen. Talán ha holnap újra kezdjük az újabb wellness-t.. :) nahát majd kiderül.
Mindenesetre nem árthat egy második kávé a fáradt TASTNAK (hihi) :DD
Meg azért fény is kell gondolom, meg friss levegő..
redőny fel!!!  ablak ki!!!  fény be!!!  levegő be!!!
Jó, jó!! nagyon jó! A kinti levegő az éppen jó. Életrekeltő!
Az ablakon kinézve vagyis inkább az emeleti ablakból lenézve egy idegen, riadt macska tekintet meredt rám egy tuja fa mellől. Aztán futás, a tekintete léptekké alakult. Sebes jószág. Gyors. Nem pedig Gyros. Erre mindig oda kell figyelnem, mert ezt a kettőt mindig keverem. :)
Nah, ébredek.
Megyek emberré válni.
11:46

Sikeres délutáni vizsgát a 9 óra 14 perckor blogot írónak! :)
13:22

Micsoda hétvége! Micsoda hétvége! :DDDD
Elmesélése szinte azonos a lehetetlennel, de kénytelen vagyok mesélni.
(Egy jó mese mindent megbocsát!) :D
Fergeteges hiperszuper fantasztikus remek volt!
Szombaton utaztunk Berekfürdőbe koncertezni a zenekarral.
Az előző esti Dust koncert és az azt követő mulatozás következtében nagyon fáradtan, álmosan, nyúzottan indultuk kora délután a Nyugati pályaudvarra. Akkor még nem sejtettük, hogy többtípusú fesztivál részesei leszünk.. merthát volt ott minden: Szántás fesztivál, Pipacs fesztivál, Domb fesztivál és még számtalan más fesztivál.
Kezdem a mesénket a leglején, aminek körülbelül a Nyugati Pályaudvar volt a helyszíne. Itt kezdődött el a valószínűtlenség..
A Nyugati pályaudvar ugyanis akármennyire nehéz ezt elhinni, nem mentes a humortól. Igazán bővelkedig nevettető elemekben. Csak nem könnyű észrevenni. Nekem sikerült, egy hatalmas véletlen folytán…
Nem kerülgetem tovább a kását, elmondom min nevettem és hogyan, valamint azt is, hogy minek a segítségével…
Ültem a csomagjaimon, kefirt ittam. Már a végefelé tartottam a kefír ivásnak, így nagyon hátra kellett döntenem a fejemet, hogy sikerüljön üresen kidobni a dobozt.. és itt ekkor hirtelen.. hirtelen bekövetkezett a nem várt esemény. Gyanútlan kefír ivás közbeni fej hátradöntés közepette megláttam a pályaudvar nagyon magas tetőszerkezetén (a plafonon) egy nagy színes paripalufit, ami be volt szorulva két gerenda közé.. és majdnem megfulladtam. De aztán nem. Csak annyira nevettem.
Viccesen hatott rám a látvány, az én látványom pedig az életrekelés reményében reggeli kávéját iszogató Májkinkat késztette nevetésre, majd a ló sem hatott rá kevésbé.. (ott kikészült ő is) :)
(csak így zárójelben jegyzem meg: ugyanezen pályaudvar jegypénztárának plafonjáról egy szerencsétlen kis Spongyabob lufi kénytelen lenevetni a jegyvásárló tömegre. ő is elég meglepő ott)
Aztán vonatoztunk énekelve gitározva kongázva.. szóval éledeztünk, nevettünk.. egyszercsak odaértünk.
Lepakolás, köszöngetés, kávéivás, fagyizás következett, majd egy újabb fáradtsági holtpont. Jácinttal fogtunk egyegy törölközőt és egy előre kiszemelt közeli domboldalhoz siettünk és leheveredtünk, pihengettünk.
Többen is voltunk már a dombon nemsokára, egészen pontosan akkor amikor megérkezett Peti és Öcsi kongával, gitárral.. A pihenő dombból ekkor lett fesztivál domb. Persze mi így is szerettük :) megfelelt :)
Ahogyan a pár órával későbbi koncertünk is. Az is megfelet, azt is szerettük. Nagyon szerettük a közönséget, szerettük a lányokat akik elmondták, hogy a zenénkre ébredtek sokáig, szerettük a tomboló vidámokat és a karba tett kézzel álldogálókat is. Szerettük azokat akik fel voltak háborodva, hogy nem játszhattunk annyit amennyit ők szerették és mi is szerettünk volna.
Nem szerettünk egy asszonyt pirosban, akinek a testénél már csak a szája volt nagyobb és a értetlensége. Ő volt a feszültség postása.
De pont került a rosszkedv végére és elkezdtünk újra nevetni.
Ez eltartott sokáig.
Aztán irány a szálláshelyre. Egy gyönyörű nyaralóban volt a bázis.
Akkor még nem tudtuk, hogy bázis lesz, de az lett.
Onnan ugyanis eléggé nehezen szakadtunk el a továbbiakban..
Másnapra ugyanis az volt a terv, hogy megyünk strandra. Ez így is történt, csak nem ennyire egyszerűen.
Sokára sikerült csak elindulni, azt is nagyon lassan..
Amikor már úgy tűnt haladunk, mindig meg kellett valamiért állni. Egyik ilyen ok volt a pipacsos mező ahol derékig értek a füvek és virágok.
Kénytlenek voltunk egy félórát ott futkosni, hemperegni nevetni és ugrabugrálni. Szerencsére készült vidófelvétel. Egyszer majd megmutatjuk :)
Miután ki Pipacsfesztiváloztuk magunkat elindultuk-megérkeztünk Sanyiékhoz, aki az egész rendezvény szervezője volt és a mi vendéglátó pajtásunk. Elsősorban azért mentünk el hozzájuk, hogy megmutathassa mennyire szépen sikerült lenyírni a füvet.. meghogy megetessen minket finom halászlével. Én véletlenül majdnem egy kiskutyát faltam fel, egy gyönyörű törpe tacskót.., de aztán inkább ettem halat. A kutyától pedig meghaltam többször is egymás után. Kicsin múlt, hogy nem raboltam el, de nem raboltam el. Viszont sokat gondolok rá.. hmmm :)
Ezek után megint el kellett volna indulni, ami megint ugyanolyan tempóban történt mint minden azon a napon. A körülbelül 10 perces utat sikerült kb. másfél óra alatt megtenni és végre kiértünk a strandra.
A fiúk gyorsan megmutatták hogyan kell úgy vízbe ugrani, hogy különféle elpusztult állatok hatását keltsék (pl.: döglött őz ugrás).. eközben végig nem győztem nevetni, majd én is ugrottam párat… csak annyi, hogy az általam bemutatott állatok véletlenül még úgy tűnt élnek, meg aztán a Chuck Norris ugrásból is Linda lett.., de megfelelt.
Pihenés képpen sörözés és zenélgetés történt, majd beleszerettünk, beleszoktunk a meleg vizes medencébe…
Aztán egyszercsak eljött az idő. Az indulás ideje, ami egy elvesztett kőpapírolló játék következtében további sörözéssé, lángosozássá és vízben úszkálássá vált. :)
A Wellness hétvégénk tovább tartott tehát még egy nappal.
És ennek örültünk nagyon.
Szerettünk ott lenni, szerettük/szeretjük azokat akik ott voltak velünk.
Sokat tanultunk tőlük. Például megtudhattuk, hogy a bor nem csak deciliterben és literben mérhető, hanem DÖGben is. :)))
Ha egy borban sok a dög (ha nagyon rossz), akkor azt számokkal meghatározva lehet mások tudtára adni. A mértékegység -ezesetben- a DÖG, jele pedig a D.
(Az eddigi legdurvább bor amiről hallani lehetett az 4D-s volt.
Az a bor annyira rossz volt, hogy Petiék azzal védték a sátrukat a Pannonfeszten. Félelmetes lehetett, hiszen nem fogyott el sok nap alatt sem és még egy csapat Punk sem bírkózott meg vele, inkább visszavitték.. :) )
Meg aztán azt is megtanulhattuk tőlük, hogy hogyan kell mondani és csinálni bármit IDEGBŐL: :)
Meg azt is megtanultuk, hogy bármi ami egy és jó, az mindent megbocsát. :)) pl.: Egy jó gitár mindent megbocsát.. ésígy tovább.
Tegnap sétáltunk vissza a nyaralóba amikoris leelőzött minket nagy sebességgel egy kocsmából hazasiető bicajos. Valószínűtlenül nagy ívekben haladt az egyenes úton, amíg egy fa megállj!!-t nem parancsolt és rá nem tekeredett a biciklis hős.. aki valóban hős lehetett, mert nem nagyon ártott meg neki ez a kis baleset. Kicsit panaszkodott az álkapcsára, hogy mintha az nem lenne olyan mint amilyennek megszokta.. aztán felsegítettük és elfogadtuk a nevettetést tőle :)
Miután talpra állt még sok fa és oszlop került az útjába az út mindkét oldalán kivétel nélkül :)
Az esténk itt még nem ért véget, de nagyjából ennyi az amire találtam most szavakat.
Remek volt! Még mindig nevetek, még mindig eszembejutnak vicces történések.. a nagy darab sonka (dög), amire először Petivel azt hittük, hogy egy nagy kettévágott dinnye :) Pedighát a sonka az nagyon nem dinnye.. És csak azért nem féltünk attól, hogy megsértődik a sonka a ledinnyézéstől, mert tudtuk, hogy: “Egy jó sonka mindent megbocsát!”
Meg a Démon, ami beleköltözött abba aki itta..
Sok magyarázat most elmarad, mert félek más lenne a hatás mint az élmény részünkről.. úgyhogy ha te nem voltál ott, akkor tőled a homályos részekért bocsánat, és köszönet az olvasásért ha eddig eljutottál :)
Hát ennyire volt most erőm.. így tudtam összefoglalni az e heti Wellness hétvégénket, ami magasan a legjobbak közé tartozik.
Köszönjük Berekfürdő! Szeretünk titeket elmúlt napjaitokat velünk töltő pajtásaink, barátaink!!
18:22

Na kinek nem megy az alvás?
Neked sem??
Nekem sem.
Immunis lettem, nem alszok soha többé már.
Megduplázódik az időm. Lehet, hogy még unatkozni is megtanulok így majd.
És majd unalmas perceimet elütvén csinálok sok mindent, természetesen unottan, csakhogy megmaradjak az unatkozás határain belül.
Mivel ezentúl számomra az éjszaka is nappal lesz, így törvényszerű lesz az éber álom.
Kitalálhatom majd, hogy vajon mit álmodnék, ha aludnék. És akár el is játszhatom.
Így aztán hipphopp eltelnek majd az alvás helyetti idők.
Egészen addig amíg ezt meg nem unom. Ha majd megunom, akkor továbbfejlesztem a kitalálásokat.
Beöltözök majd szuperhősnek és megtanulok repülni. Például fürdőköntösben. Én leszek a legújabb képregényhős.
Olyan mint Supermen vagy pókember, csak kicsit másabb, de végülis hős.
Aztán ha meguntam hősnek lenni, akkor lehet, hogy megtanulok lekvárt főzni. Az biztos eltartana egy darabig.. aztán amikor már nagyon finom lekvárt tudok majd csinálni, és nagyon sokat, akkor majd talán megtanulok mogyorókrémet is csinálni.
Ez lenne a következő és egyben legmagasabb fokozat.
Csíkos mogyorókrémet szeretnék, sokat sokat… És aztán megenném az összeset.
El telnének szépen a napok.
Hú.. érdekes lesz soha többé nem aludni.
Hmm bonyolult az ébrenlét. Lehet, hogy inkább kellene mégis..
Hmm, kár, hogy immunis lettem..
(Hátha visszabetegszek alvóvá egyszer.)
10:27

Lassan kitakarodok a napok óta tartó csendességemből.
Annyira lelassítottam magam és a körülöttem lévő eseményeket, hogy már azon sem lepődnék meg, ha kiütések jönnének ki rajtam e furcsa és szokatlan elétmód következtében…
Olyan csendben és annyira saját magammal töltöm a napjaimat, hogy szerintem már nem is vagyok állampolgár sem.
Ezt szerencsére nem tudják a boltban, ahol -álruha nélkül is- kiszolgálnak Francia drazséval..
Tudod milyen jól érzem most magam? Ó, nagyon!!
Nem tudom, hogy miért de remek kis drazséevő vagyok most.
Igen. Határozottan nagyon jól tudok most drazsét enni. hihi :)
Különben ma valahogy mindent olyan jól tudok. Nagyon jól tudok ma ülni is például. Szerintem ilyen jól még soha nem ültem.
Megnézem, teát hogyan iszok ma…
igen. Ma teát is nagyon jól tudok inni.
Azt hiszem megtaláltam a harmóniát magammal és a világgal.
Helyreállt a rend. Azaz inkább elkészült.
Én építettem magamnak! Jól tudok építeni is. Most kiderült.
Fogynak a drazsék.. érdekes.
Mármint az nem  érdekes egyáltalán, hogy fogynak, hanem az az érdekes, hogy amikor elkezdtem enni, akkor elhatároztam, hogy először a fehéreket eszem ki.. aztán most így a végén abból van a legtöbb. Tudat alatt megsajnálhattam szegénykéket. Pedig ezek csak kis hülyeségek. Kis nyavajás csokigolyók… ötből három fehér. Ez a drazsé statisztika.
Ennyire ráérek. Ez a mai legfőbb programom volt.
Így államvizsga előtt nagyon sok mindenre oda tudok figyeli.
Nameg mindenre van időm. Időmilliomosnak érzem magam.
(most már 3-ból 3 fehér. ők nyertek.)
(nullából nulla. mégsem ők nyertek.)
18:14