Megszállt az ihlet, elkapott a hangulat
verset írok így, szépet okosat
a kalózok becsületéről.

Ha voltál már kalóz tudhatod
a tenger nagy és háborog
amikor fúj a szél.

Én nem voltam de még lehetek
a kalózság nem vicc, nem is nevetek
egyáltalán
.
.
Esetleg mégsem ez az az idő
amikor a versem témája megfelelő
valamiért.

A kalózok becsületére így nem vetítetk fényt
de a sajátomra igen, mert befejezem időben
ezt még.

És máris itt a vége
Kiáltsuk együtt: végre!
fantasztikus!

Micsoda kezdet és micsoda vég
csoda, hogy meg nem dördült az ég
ezen (rajta)

Holnap megyek én is balaton
most még ülök a tégla falakon
belül
Az elem a testemben merül
a tréfa messzire kerül
a halászok biztos halásznak
a vagányok iszonyat vagányak
a tavak néhol mélyek
a tevék messze élnek
a fák vagy kicsik vagy nagyok
az autók tetején vagyok
a répát a nyulak megeszik
a füstök a cigit szerertik
a remek az szuper és tökjó
a kert kicsi és nincs benne vad ló
az asztal magas a lábam zsibbad
az egér mozog a fény imbolyog
most már a befejezésre gondolok
itt az idő most vagy máskor
ide kerül a varázs sor:
csiribí csiribá álom manók
mondják: világít már a hold
jogosan álmodozhatsz mostmár
láthatsz mindent kristálytisztán
órákon át
ameddig bírod
s a lenolaj szót még ide írod
23:55