Délelőtt, ébredés.
Ha nem lenne kávé még feküdnék.. nem nagyon van más ami miatt hajlandó vagyok felkelni.
Persze most meg is tehetem, estig semmi program, semmi feladat. Aztán koncert.
Érdekes lesz. Legalábbis számomra. Érdekes lesz úgy koncertezni, hogy napok óta megszólalni sincs kedvem.
Mély pont. Írni sincs róla kedvem, de azért erőltetem.. persze elég fölöslegesen, mert mi értelme van az írásnak ha negatív hangulatot  áraszt, nincs benne összeszedettség és még konkrét tartalommal sem rendelkezik…
Na de ne legyek már ennyire tárgyilagos, ilyen kis buta.
Az az igazság, hogy meg kellene szöknöm.. azt nem tudom most hirtelen, hogy magammal vagy magam elől, de talán inkább csak magammal. Kicsit elgyengültem.
Tegnap rám ugatott egy kutya és egy pár pillanatig csak álltam egyhelyben, nem tudtam tovább menni, nagyon dobogott a szívem és elindultak a könnyeim is, aztán még mielőtt megérkeztek volna tovább haladtam.
Jó most egyedül. Az ablak fölött, amibe éppen írok, a képernyőn egy film megy.  Szépen megosztottam a képernyőn a helyet, mert nem akartam választani a film nézés és a blogbejegyzés között.
Nagyon jó így!
Ennél már csak az lenne jobb, ha mindez nem a szobámban történne, hanem mondjuk valahol a szabadban.. Úgyhogy most nyomás!!! Nyomás ki a Margitszigetre filmestől, notebookostól!!!
11:25

Megérkeztem. Sok időbe tellet amíg megtaláltam a megfelelő helyet..
itt gyönyörű!! Soha nem jöttem még el idáig.. nagyon sokáig sétáltam, de megérte!
Annyi csak a baj, hogy nem tudok filmet nézni, mert túlságosan tükröződik a képernyő.
Talán kicsit később átmegyek árnyékosabb helyre. Talán.
Most még itt egészen jó. Ülök a lila plédemen mezítláb. Előttem egy üveg ásványvíz, mellettem egy ebédnyi rizs, mögöttem a cipőm.
.. és most haladt el előttem egy kis traktoros utánfutós kertész brigád, akik közül az egyik integetett. Vidám jelenet.
Gyönyörű itt, igazán gyönyörű. Persze kicsit félő, hogy beindul a locsolóberendezés és elázok.. ha figyelembe veszem azt, hogy egy virágoskert közepén ülök.. ez most átfutott a fejemen, de úgy döntöttem, hogy inkább nem gondolok rá.
…vissajöttek a kertészek.. itt vannak mögöttem a kis traktorukkal! Leszállnak, sepregetnek, továbbmennek.. kertészkednek..
Ó, jajj és most mit hallok?!?!?? Honnan ez a borzasztó zene??????
..mire leírtam az utolsó kérdőjelt, el is hallgatott úgy mintha soha nem is szólt volna..
..aztán most megint!! Jajj!! mi ez??!?!? Honnan?!?4, És leginkább miért?!?!??
.. ismét csend..
..most kicsit elborult. Talán a rossz zenétől.. ez persze csak találgatás.
Aztán megint hallom. Attól félek, hogy hamarosan megnézem a forrást, vagy ellenkező irányba elkezdek rohanni. Pedig itt egész jól letelepedtem már… na sebaj. Újra útra kelek! :)
Ó, de mégsem.. lecserélték.. most szép zene szól..
Nade honnan jön?!? -megnézem. nincs mese! :)mégis úrta!
.
.
A zene a szabadtéri színpadtól jött.. megkerültem, visszafordultam.
Aztán sok séta, lila pléd le, hasonfekvés, filmnézés. Remek!
Most már ülök. Észrevettem ahogy titokban fényképezett két járókelő..szerintem turisták voltak, így turisztikai látványosság lettem. Fantasztikus. Roppant vicces lehetek, mert most két srác is nagyon mosolyogva ment el mellettem.
15:55- hasonfekvés, már csak egy tábla csokira tudok gondolni.. a film a végefelé tart, a notebook akksi 26%-on.. tehát minden jel arra utal, hogy nemsokára itt kell hagynom a fákat, füveket, vizet, tobozokat, faleveleket. De nem baj. Jövök még.