Rózsaszín kis habcsók… ez vagyok én reggel óta.
Beöltöztem, majd elégedetten útrakeltem én, a rózsaszín kis habcsók.
Léptek koppanása, ritmusának gyorsulása az idő múlásának arányában…
…sietnem kellett…
A nap sütött, rám aki egy habcsók. Nem is csoda ha megolvadt az állagom, mert végülis ez történt, de erről majd később. Egyelőre ott tartok, hogy sietnem kellett..
A percek futásra sarkalltak, viszont a stílus rám szólt:
“A habcsókok nem szoktak rohanni!” -majd elszégyellte magát…
én pedig futottam, mint minden reggel (ami dél).
14:14