Megfelelni.. bekapcsolódni.. képben lenni.. mindig a legmegfelelőbb álarcot viselni… kölcsönvett, jól álló mozdulatokkal, gesztusokkal élni..
van olyan aki ezt játssza!
-örökösen a közelében a magnak-
Kellemetlen ha ez felszínre kerül. Kellemetlen ha undok a világ és az is kellemetlen ha magaddal szemben alul maradsz.

Sajnálhatod, ha valóban cserben hagytad magad. Sajnálom.
De te mégis mit gondolsz? Mi volt az oka, hogy elveszett az élmény pozitív hatása? Miért hagytad?Hát elfelejtettél magaddal lenni? Elfelejtetted mit kell ahhoz tenni, hogy ne hagyd az asztalon, hogy ne hagyd a padlón azt amit magadba akartál építeni?!?!
Nem attól vagy magadban, hogy csak szemléled a külvilágot, te ezt jól tudod! Leginkább akkor vagy magadban, csak akkor vagy védve, ha nem vagy látható a külvilágnak. Leginkább akkor vagy jelen, ha nem vagy ott ahol mások.
Leginkább akkor szeretlek amikor nem figyelsz arra amire mások.
A wc-ben a tükör soha nem hazudik. Ő szinte már teljesen őszinte.
Hát, egyre világosabb van.. nyomasztó.
Naés mit kérsz? Semmit? Sajnálhatod. Épp üresedés volt az ‘Egy életnyi boldogság’ sor legelső helyén.. ne röhögj, tényleg.
Nem tehetsz mást, beállsz a végére. Néha kiszökik egy egy szikra, ha ügyes vagy begyűjtheted. Ha nem kell és ügyes vagy, akkor nem szerzel belőle.. ez ilyen egyszerű.
Nem sokat bír el az emberi elme.. elég rozoga, szinte egyáltalán nem terhelhető.
Ezért vannak az álmok.
Amit már ébren nem tudnál feldolgozni, amit már ébren nem bírnál elviselni, az megtörténik álmodban, mert így el tudod magadnak könyvelni, így semmit nem furcsáll az agy.. ezt beléd nevelték, ezt megtanították neked még nagyon pici korodban!
Szép álmokat!
..és be is következik néha. Pozitív dolgok is lehetnek felfoghatatlanok-
gondold el! Annyira jó is történhetne veled, hogy már nem tudnád felfogni.. inkább csak éjjel, amikor lehet.
Mennyire egyszerű szerkezetek vagyunk. Mennyire jelentéktelen elemei az univerzumnak..
Én mégis azt érzem, hogy bennem él egy egész világ!
Én, Jenny, kijelentem, hogy úgy érzem bennem él egy egész világ, ahol olyan a levegő amiből mindenki tisztán tud lélegezni!
..rossz olyan embert látni, akinek a közelében nem kapok csak minimálisra szabályozva ebből az egész világnyi lélegzetből.. hiába bennem van, hiába benned van, egyszerűen beléd fojtja, megsemmisít.
Na ilyenkor kell szaladni.
Ilyenkor lehet szó nélkül futásnak eredni! Ilyenkor igazából a legnehezebb, de lassan azt érzem, hogy kötelező! kötelező elfutni és addig rohanni amíg vissza nem érsz időben oda, ahol te vagy, ahol neked megfelelő.
És eszedbe ne jusson félretenni! Eszedbe ne jusson elnapolni, elhalasztani, tudton kívül hagyni a bekövetkezett állapotot! Nem adhatsz rá esélyt, hogy újra elő jöjjön, hogy megismétlődjön, hogy új életre keljen! Fel kell dolgoznod, akár mennyire sem akarsz rágondolni! Meg kell rágni ezt a szart, hogy kiköphesd. Alaposan meg kell tudnod mi az ami neked nem jó ahhoz, hogy aztán messzire el tudd kerülni vagy ahhoz, hogy a saját javadra tudd fordítani. És ezaz! Ez lenne a lényeg! Meg kell tanulni a legnehezebb úton is talpon maradni, mert te választottad, a tiéd! Éppenezért mindent bele! Ne nevetess már azzal, hogy ez te vagy?!?
Ez nem te vagy. Még igazán te sem tudod ki vagy, mert nem vagy sem egy sem kettő..
A számok túl egyértelműek te pedig ködösítesz magadnak. Ez megy. -így persze nem könnyű messzire látni.
Autók, árkok, jéghegyek.. sokszor észre sem veszed mi következik, csak akkor tudod, hogy gáz van amikor ütközöl. Izgalmas, néha fáj. Azért figyelj oda.. aggódom néha az autókért, az árkokért és a jéghegyekért.
Ők még erre nincsenek felkészülve, túl nagy falat lehetsz nekik..
Amennyire érzékelem, nem vagy most a víz felszínén és fölötte sem. Alatta nem bírod sokáig.. na nem csak a levegő ami zavar, hanem kicsit az is, hogy nem mered kinyitni a szemed. Nem a te világod.
Vannak átfedések, mert szereted a vizet, szereted a mélységet, a mérhetetlen szabadságot, de nem bírod örökké akkor sem a víz alatt. Maximum éjjel..
Valami vonz, valami lenn tart, mert mindig visszakerülsz, mindig ott keresed a helyed.
De érted? Érted miről beszélek? egészen pontosan fogalmazok, csak a szavak néha mást modanak itt és mást ott. Ezek a szavak itt gondolatok, így ugyanonnan jönnek ahová benned érkeznek, de egész más az út. Nekem a testemből ki az ujjaimon keresztül jönnek és rögződnek az érzések, gondolatok bonyolult nyelvi egységekbe.. hozzád ezek az alakzatok a szemeden keresztül jutnak el, ott kódolod őket a magad módján.. milyen érdekes..
..nem is érdekes. Nem is érdekel már.
Nem is megy már tovább.. Én is ember vagyok. Van ami nekem is beletörik a fejembe.. tudom, hogy aludnom kell. Álomba kell vezetnem magam, máskülönben nem ébredek fel.
Jó éjszakát!