Ezt a napot nem hiszem el.
Vagyis ezt sem.
Néha nem hiszek el napokat.
Ez egy olyan.
Ma felnõttet játszottam, majdnem végig.
Csak én tudtam, hogy ez játék.

Ma szakdolgozat birtokossá váltam.
Két szakdolgozatot is birtoklok.
A felnõttek sokra képesek, és mivel én ma felnõttet játszottam ennek tudatában cselekedtem.
Elmesélem mi történt.
Adok egy címet is a mesémnek.
Legyen mondjuk ez:
A tejberizs és a március tizenkettedike

A történet eleje már tegnap leíródott. Azzal már nem untatnám magam. És téged sem. És önt sem. (Vajon olvasott már itt valaha bármit egy önözendõ ember? Mert ha igen, ha nem most hozzá is szóltam.)
Szóval ma is egy nagy kérdõjellel a fejem fölött keltem útra reggel.
Dehát ez meg miféle mese. Semilyen. Ez egy átlegos hülye idétlen unalmas írás. Unom.
Akkor kicsit szórakozok most inkább.

Valamikor egyszer, nem tegnapelõtt és nem is azelõtt, hanem pár nappal azok után, vagyis pontosan ezen a napon történt minden emberrel valami. Mivel miden emberrel történt ma valami, így egy lánnyal is, akit nevezzünk mondjuk ..
á, sajnos nincs idõm befejezni..
de majd hátha holnap lesz kedvem..
most rohanok..
19:16