Eláztam.
Nem nagyon, de vizesre.
Jó vizesre. Azért jó vizesre, mert a víz az jó.
Sőt! A víz az nagyon jó, úgyhogy most nagyon jó vizes vagyok.

Az elázási szakasz felénél kiderült, hogy drazséfüggő vagyok.
Most is itt lapul a zsebemben egy csomag csokis drazsé.
És ez minden nap így van már.
A táskám alján is drazsék vannak. Kigurultak egyszer a zacskóból..
Mindenhol, mindenhol csak drazsék, drazsék..
hol színesek, hol barnák, hol egészen kicsik, hol pedig egészen nagyok, de drazsék
Szeretem őket.

Rókával álmodtam.
Róka lesz ugyanis a jövendőbeli kutyám neve.
Álmomban kicsi, barna és “persze” tacskó volt róka.
És -nem tudom miért, de- szomorú volt.
Eddig ez nem bántott, de most igen. Most kicsit.
Nagyon várom már Rókát.
És nagyon szeretem is.
Pedig még nem is ismerem.. még nincs is.
Még nem is több mint egy álom, vagy mint egy kitalálás, egy ötlet, egy terv, egy, egy, egy.. nagyon jó kis terv!
Nagyon várom már!
Ó
De buta vagyok.. azt írtam, hogy még nincs is.
Pedig valahol már ő már lehet, hogy van.
Ó, milyen lehet?
vajon…
15:49

Lecseréltem a szakdolgozatíró piros mappámat egy szép mély zöldre.
Jó döntés volt.
Sokkal nyugodtabb vagyok.
16:05