Micsoda hétvége! Micsoda hétvége! :DDDD
Elmesélése szinte azonos a lehetetlennel, de kénytelen vagyok mesélni.
(Egy jó mese mindent megbocsát!) :D
Fergeteges hiperszuper fantasztikus remek volt!
Szombaton utaztunk Berekfürdőbe koncertezni a zenekarral.
Az előző esti Dust koncert és az azt követő mulatozás következtében nagyon fáradtan, álmosan, nyúzottan indultuk kora délután a Nyugati pályaudvarra. Akkor még nem sejtettük, hogy többtípusú fesztivál részesei leszünk.. merthát volt ott minden: Szántás fesztivál, Pipacs fesztivál, Domb fesztivál és még számtalan más fesztivál.
Kezdem a mesénket a leglején, aminek körülbelül a Nyugati Pályaudvar volt a helyszíne. Itt kezdődött el a valószínűtlenség..
A Nyugati pályaudvar ugyanis akármennyire nehéz ezt elhinni, nem mentes a humortól. Igazán bővelkedig nevettető elemekben. Csak nem könnyű észrevenni. Nekem sikerült, egy hatalmas véletlen folytán…
Nem kerülgetem tovább a kását, elmondom min nevettem és hogyan, valamint azt is, hogy minek a segítségével…
Ültem a csomagjaimon, kefirt ittam. Már a végefelé tartottam a kefír ivásnak, így nagyon hátra kellett döntenem a fejemet, hogy sikerüljön üresen kidobni a dobozt.. és itt ekkor hirtelen.. hirtelen bekövetkezett a nem várt esemény. Gyanútlan kefír ivás közbeni fej hátradöntés közepette megláttam a pályaudvar nagyon magas tetőszerkezetén (a plafonon) egy nagy színes paripalufit, ami be volt szorulva két gerenda közé.. és majdnem megfulladtam. De aztán nem. Csak annyira nevettem.
Viccesen hatott rám a látvány, az én látványom pedig az életrekelés reményében reggeli kávéját iszogató Májkinkat késztette nevetésre, majd a ló sem hatott rá kevésbé.. (ott kikészült ő is) :)
(csak így zárójelben jegyzem meg: ugyanezen pályaudvar jegypénztárának plafonjáról egy szerencsétlen kis Spongyabob lufi kénytelen lenevetni a jegyvásárló tömegre. ő is elég meglepő ott)
Aztán vonatoztunk énekelve gitározva kongázva.. szóval éledeztünk, nevettünk.. egyszercsak odaértünk.
Lepakolás, köszöngetés, kávéivás, fagyizás következett, majd egy újabb fáradtsági holtpont. Jácinttal fogtunk egyegy törölközőt és egy előre kiszemelt közeli domboldalhoz siettünk és leheveredtünk, pihengettünk.
Többen is voltunk már a dombon nemsokára, egészen pontosan akkor amikor megérkezett Peti és Öcsi kongával, gitárral.. A pihenő dombból ekkor lett fesztivál domb. Persze mi így is szerettük :) megfelelt :)
Ahogyan a pár órával későbbi koncertünk is. Az is megfelet, azt is szerettük. Nagyon szerettük a közönséget, szerettük a lányokat akik elmondták, hogy a zenénkre ébredtek sokáig, szerettük a tomboló vidámokat és a karba tett kézzel álldogálókat is. Szerettük azokat akik fel voltak háborodva, hogy nem játszhattunk annyit amennyit ők szerették és mi is szerettünk volna.
Nem szerettünk egy asszonyt pirosban, akinek a testénél már csak a szája volt nagyobb és a értetlensége. Ő volt a feszültség postása.
De pont került a rosszkedv végére és elkezdtünk újra nevetni.
Ez eltartott sokáig.
Aztán irány a szálláshelyre. Egy gyönyörű nyaralóban volt a bázis.
Akkor még nem tudtuk, hogy bázis lesz, de az lett.
Onnan ugyanis eléggé nehezen szakadtunk el a továbbiakban..
Másnapra ugyanis az volt a terv, hogy megyünk strandra. Ez így is történt, csak nem ennyire egyszerűen.
Sokára sikerült csak elindulni, azt is nagyon lassan..
Amikor már úgy tűnt haladunk, mindig meg kellett valamiért állni. Egyik ilyen ok volt a pipacsos mező ahol derékig értek a füvek és virágok.
Kénytlenek voltunk egy félórát ott futkosni, hemperegni nevetni és ugrabugrálni. Szerencsére készült vidófelvétel. Egyszer majd megmutatjuk :)
Miután ki Pipacsfesztiváloztuk magunkat elindultuk-megérkeztünk Sanyiékhoz, aki az egész rendezvény szervezője volt és a mi vendéglátó pajtásunk. Elsősorban azért mentünk el hozzájuk, hogy megmutathassa mennyire szépen sikerült lenyírni a füvet.. meghogy megetessen minket finom halászlével. Én véletlenül majdnem egy kiskutyát faltam fel, egy gyönyörű törpe tacskót.., de aztán inkább ettem halat. A kutyától pedig meghaltam többször is egymás után. Kicsin múlt, hogy nem raboltam el, de nem raboltam el. Viszont sokat gondolok rá.. hmmm :)
Ezek után megint el kellett volna indulni, ami megint ugyanolyan tempóban történt mint minden azon a napon. A körülbelül 10 perces utat sikerült kb. másfél óra alatt megtenni és végre kiértünk a strandra.
A fiúk gyorsan megmutatták hogyan kell úgy vízbe ugrani, hogy különféle elpusztult állatok hatását keltsék (pl.: döglött őz ugrás).. eközben végig nem győztem nevetni, majd én is ugrottam párat… csak annyi, hogy az általam bemutatott állatok véletlenül még úgy tűnt élnek, meg aztán a Chuck Norris ugrásból is Linda lett.., de megfelelt.
Pihenés képpen sörözés és zenélgetés történt, majd beleszerettünk, beleszoktunk a meleg vizes medencébe…
Aztán egyszercsak eljött az idő. Az indulás ideje, ami egy elvesztett kőpapírolló játék következtében további sörözéssé, lángosozássá és vízben úszkálássá vált. :)
A Wellness hétvégénk tovább tartott tehát még egy nappal.
És ennek örültünk nagyon.
Szerettünk ott lenni, szerettük/szeretjük azokat akik ott voltak velünk.
Sokat tanultunk tőlük. Például megtudhattuk, hogy a bor nem csak deciliterben és literben mérhető, hanem DÖGben is. :)))
Ha egy borban sok a dög (ha nagyon rossz), akkor azt számokkal meghatározva lehet mások tudtára adni. A mértékegység -ezesetben- a DÖG, jele pedig a D.
(Az eddigi legdurvább bor amiről hallani lehetett az 4D-s volt.
Az a bor annyira rossz volt, hogy Petiék azzal védték a sátrukat a Pannonfeszten. Félelmetes lehetett, hiszen nem fogyott el sok nap alatt sem és még egy csapat Punk sem bírkózott meg vele, inkább visszavitték.. :) )
Meg aztán azt is megtanulhattuk tőlük, hogy hogyan kell mondani és csinálni bármit IDEGBŐL: :)
Meg azt is megtanultuk, hogy bármi ami egy és jó, az mindent megbocsát. :)) pl.: Egy jó gitár mindent megbocsát.. ésígy tovább.
Tegnap sétáltunk vissza a nyaralóba amikoris leelőzött minket nagy sebességgel egy kocsmából hazasiető bicajos. Valószínűtlenül nagy ívekben haladt az egyenes úton, amíg egy fa megállj!!-t nem parancsolt és rá nem tekeredett a biciklis hős.. aki valóban hős lehetett, mert nem nagyon ártott meg neki ez a kis baleset. Kicsit panaszkodott az álkapcsára, hogy mintha az nem lenne olyan mint amilyennek megszokta.. aztán felsegítettük és elfogadtuk a nevettetést tőle :)
Miután talpra állt még sok fa és oszlop került az útjába az út mindkét oldalán kivétel nélkül :)
Az esténk itt még nem ért véget, de nagyjából ennyi az amire találtam most szavakat.
Remek volt! Még mindig nevetek, még mindig eszembejutnak vicces történések.. a nagy darab sonka (dög), amire először Petivel azt hittük, hogy egy nagy kettévágott dinnye :) Pedighát a sonka az nagyon nem dinnye.. És csak azért nem féltünk attól, hogy megsértődik a sonka a ledinnyézéstől, mert tudtuk, hogy: “Egy jó sonka mindent megbocsát!”
Meg a Démon, ami beleköltözött abba aki itta..
Sok magyarázat most elmarad, mert félek más lenne a hatás mint az élmény részünkről.. úgyhogy ha te nem voltál ott, akkor tőled a homályos részekért bocsánat, és köszönet az olvasásért ha eddig eljutottál :)
Hát ennyire volt most erőm.. így tudtam összefoglalni az e heti Wellness hétvégénket, ami magasan a legjobbak közé tartozik.
Köszönjük Berekfürdő! Szeretünk titeket elmúlt napjaitokat velünk töltő pajtásaink, barátaink!!
18:22