Államvizsgára próbálok készülni..
már eljutottam odáig, hogy előszedtem régi jegyzeteket és nézegettem őket, váloggattam közülük mi az ami kell.
Aztán leragadtam. Rátaláltam néhány kis papírlapra, papírcafatra..
-és kicsit meghaltam újra-
Néhány éve folyamatosan szerelmes voltam (hosszú) évekig. Ez töltötte ki a napjaimat. Szerelmes voltam reggel, ha korán kellett kelnem, szerelmes voltam ha épp elkéstem egy szemináriumról, szerelmes voltam ha előadáson kellett jegyzetelni.. szerelmes voltam ha esett, ha fújt, ha ettem, ha ittam, szerelmesen hallgattam zenét, szerelmesen bicikliztem, szerelmesen utaztam buszon tömegben, szerelmesen sírdogáltam és szerelmesen szedtem magam össze (vagy szedetük magunkat össze a szintén általában szerelmes zsuzsimmal).. Szerelmes voltam, ha akartam ha nem. De talán leginkább akkor amikor már nagyon nem akartam.
A gondolataim alig mozdultak ki a jó mélyre leásott kis szerelmes világból.
Aztán most találtam néhány irományt amit ilyen állapotban raktam papírra.
Sok ilyen van különben, csak azt hittem, hogy már mindet bedobozoltam. De mégsem…
Idézek belőlük részleteket. Nem is tudom miért.. talán mert olyan aranyos. Nem is, inkább vicces.. á, nem inkább aranyos… nade ezt majd döntsd el te.
Nekem mindenesetre kicsit azért szívszorító. Hát igen. Na lássuk csak, milyen volt régen egy napom (vagyis milyen volt minden napom):

“Minden reggel felkelek. Néha könnyen.. Felkelek és elkezdődik egy újabb nap. Egy újabb nap, amiben sokminden történik.. attól függően, hogy mennyire sokminden tűnik fel belőle..
az idő az telik. Én ezt tudom is.
Meglepődök rendszeresen, naívan az ismeretlentől, talán kicsit félek is az ismerttől. szinte minden nap felbukkan.. ez állandó a sok új dolog között. (…)
A szerelem fogságában megáll az idő.. Telnek a napok.. évek.. /2006 04. 14. 02:14/
Ismét tavasz van.., már nem is téma, hogy egyedül. egy érzés nem változik, sokszor unom már.
Körülöttem persze történik sok minden. Telnek a napok ugyanazzal a monoton változatossággal.
(…)
..egy ideje megállt az idő. látszólag pörög pörög hol gyorsan, hol lassan
néha jó, hogy gyors, néha rossz, hogy lassú
…egyhelyben…
Engedem, hogy így legyen? nem látom értelmét a harcnak ellene. azt sem érzem, hogy ez tehetetlenség”

Hol is? :)
” …. Be is tudom határolni, hogy hol érzem a szerelmet. Valahol a torkomon végig.., vagy inkább kicsit alatta a mellkasomban és egy kicsit a fölött. Pontosan ott. Meg még ha egy kicsit megemelem a fejemet, tehát ha nem teljesen fel, de egy kicsit felfelé nézek, akkor a tarkóm fölött is, a fejemben, közel a hajamhoz. Na még ott is érzem. Azt nem tudom, hogy hol jobb ezt érezni. De ez talán nem is baj.  2006 01. 03. este 7″

Hát igen.. ez is elmúlt.
20:14